Diszfunkcionális családok

A diszfunkcionális család tagjai tünetei és viselkedésmintái hasonlóak, amelyek révén a családi struktúrán belül hasonló tapasztalatokat szereznek. Ez a diszfunkcionális attitűd megerősödéséhez, annak elfogadásához vagy állandósulásához vezet. Általános jellemző, hogy nem reagálnak a problémákra (és egymás érzelmeire), titkok és tabuk járják át a légkört; nem foglalkoznak érzéseikkel, szükségleteikkel. Egy másik jellemző a család szerepeinek megmerevedése, megváltoztathatatlansága. Diszfunkcionális családnál a szabályok, szerepek rigidek, kaotikusak, és előfordulhatnak rejtett szabályok is. A diszfunkcionális családok a mérgező szégyen érzésére alapulnak. A természetes szégyenérzet veleszületett érzelem, rendeltetése az emberi korlátok jelzése. Ha az egyén elveszti személyi határait, a szégyen mérgezővé válik. A diszfunkcionális család ellenpárja a Funkcionális család, amit csak olyanok tudnak létrehozni, akik kapcsolatban vannak természetes szégyenérzetükkel.

A diszfunkcionalitásnak léteznek prototípusai. A családfők inkompetenciája elhatárolódást és gyenge irányítást eredményez. Gyermekeik kevésbé képesek az önellátásra. Egyesek összeférhetetlenné válnak vagy megsértik a helyes magatartás alapvető szabályait. A családtagoknak komoly problémái alakulhatnak ki mind magatartásukkal, mind pedig másokkal való kapcsolataikkal. Az alkoholizmus gyakran vezet diszfunkcionális család kialakulásához.

A diszfunkcionális családok három típusa (szégyen alapú – általában vegyesen fordulnak elő a jellemzők a családokban):

Kultikus (Szégyentelen)

• mérgező szégyenüket felsőbbrendű viselkedés rejti el
• látomásokban élnek, valóban hiszik, hogy nincs probléma
• „ahhoz, hogy szeresselek, engedelmeskedned kell!”
• zárt rendszer; merev ideológia; a tagok érzelmei, gondolatai fölötti kontroll; minden vagy jó, vagy rossz
• a testvéreket egymás ellen hangolják;
• a gyerek a szülő meghosszabbítása; kényszerítő, büntető, erőszakos jellegű
• a határok merevek; az érzelmeket kordában kell tartani; a szerepek az erőn, hierarchián alapulnak
• motivációk: kötelesség, aki szeret, azt csinálod, amit mondanak, „dolgozz keményen!”, „ne érezz!”

Kaotikus (Szégyenteli)

• a szülők belső gyereke a gyerekeitől várja azt a szeretet, amit az ő szüleiktől nem kaptak meg ⇒ a gyereknek nincs senkije
• következetlen szabályok, a szülő egyszer követelőző gyermek, egyszer felnőtt
• gyakori válás, gyakori ellentmondó szabályok – kettős kötés „legyél felnőtt” + „ne nőj fel”
• befejezetlenség, a problémák soha nincsenek megoldva, tagadják őket
• a határok összemosottak, gyakran hágják át őket, gyakran fizikailag is
• motivációk: „tetszeni tudás”, „ha keményen próbálkozol, akkor nem kell megcsinálnod”

Korrupt (Szégyen nélküli)

• nincs lelkiismeret; rejtett szabály: „ne vidd el a balhét, amíg nem muszáj”
• „senki nem számít, csak a család”; szeretet = család iránti lojalitás
• a szülőket gyakran nagyon korán, szükségletekben, érzelmekben megszégyenítették ⇒ irracionális dühöt éreznek
• a harag csak kifelé megengedett, családon belül keményen büntetik
• határok: kifelé merevek, megkérdőjelezhetetlenek
• szülő-gyerek kapcsolatban nincsenek határok –
• motivációk: támadó szeretet: „engem szeretni kell”, „légy erős és kemény!”, „ne érzelegj!”
• szadisztikus-mazochisztikus szeretet, erőszakos, büntető szeretet

A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek gyakran besorolhatók az alábbi öt kategóriába:

• „A Jó Gyerek” – gyakran a család hőse, aki elfogadja a szülői irányítást.
• „A Problémás Gyerek” – a család fekete báránya, akit általában hibáztatnak.
• „A Gondviselő” – az egyetlen, aki felelősséget vállal a család érzelmi jólétéért.
• „Az Elveszett Gyerek” – alig észrevehető, csendes, szeret félrevonulni.
• „A Háttérből Irányító” – megalkuvó, aki igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a családtagok hibáit.