A C-PTSD kialakulásának esélye a diszfunkcionális családokban

A gyermek idegrendszerének egészséges fejlődéséhez biztonságos, kiszámítható és nyugodt környezetre van szüksége. Ez fizikai és lelki biztonságot jelent. Amennyiben ezek a feltételek nem adottak, a gyermek idegrendszere jelentős stressznek van kitéve, ami hatással lesz az idegrendszer fejlődésére, ami C-PTSD (komplex poszttraumás stressz zavar) kialakulásához vezethet.

Mit jelent a gyermek számára a biztonságos, nyugodt környezet?

Donald Woods Winnicott vezette be az elég jó anya, az elég jó szülő fogalmát. Az elég jó anya képes biztonságos környezetet teremteni a gyermek fejlődéséhez. Képes fizikailag és lelkileg megfelelően ráhangolódni a gyermekre, észrevenni amikor éhes, fáradt stb és aszerint reagálni rá, ezzel csökkenteni a csecsemő frusztrációját. Winnicott szerint az elég jó anya-gyerek kapcsolat a gyermek első néhány évében alapvetően meghatározza a személyiség egészséges fejlődését. Ennek elemei: holding (érzelmi megtartás) handling (fizikai biztonság) és tárgyállandóság (biztonságot nyújt az anya a folyamatos jelenlétével, ráhangolódásával és megfelelő válaszkészséggel amíg a gyermek tárgyállandósága stabilizálódik és az énhatárai megszilárdulnak. Míg Freud arra mutatott rá, hogy a pszichoneurózisok eredetét az első érési időszak személyközi kapcsolataiban kell keresni, vagyis a kisgyermekkorban, addig Winnicott a csecsemőkori fejlődés sikertelenségéhez kapcsolódó mentális megbetegedésekkel foglalkozott elsősorban. Winnicott a csecsemő- és kisgyermekkori érést pozitív folyamatnak nevezte, vagyis a veleszületett lehetőségek minél teljesebb kibontakoztatásának. Ezt a kibontakoztatást szerinte az „elég jó” anyai gondoskodás és környezet biztosítja. Azonban, ha ez a környezet „nem elég jó”, akkor ez a természetes folyamat megakad, a fejlődés kényszerpályára kerül. A csecsemő, az anya támogatása nélkül csak a maga éretlen módján tud védekezni, és ennek következményeit látjuk a különböző mentális megbetegedésekben, illetve a belső világ nagyon sérülékeny szerveződésében. Ez a természetes érési folyamat negatívja. A fejlődés az integráció, a függetlenség, azaz az érés irányába halad.

Szintén Winnicotthoz kapcsolódik a Hamis Én fogalma, ami a C-PTSD esetében fontos. Azt gondolta, hogy ha az anyai működés „nem elég jó”, akkor a „legbelső mag” védelmében létrejön a hamis szelf. A csecsemő saját gesztusait a másik gesztusaival helyettesíti, valódisága a másikkal való tökéletes azonosuláson alapul. Kialakul egy működőképes szelf, ami a valódi szelf védelmére hivatott.

Milyen környezeti hatások jelentenek stresszt a fejlődő gyermeknek?

A Winnicotti modellben a fejlődés több ponton is távútra mehet. Lehet, hogy ki sem alakul a szubjektív mindenhatóság érzése, mert az anya a kezdetektől félreérti vagy valamiért nem elégíti ki csecsemője szükségleteit. Vagy kialakul ugyan, de az anya később nem megfelelően alakítja az átmeneti teret, és az objektív valósággal történő szembesülés túl korán és/vagy túl hirtelen zajlik le. (Tehát idő előtt és/vagy túl gyorsan állítja olyan tapasztalatok elé a babát, amelyek összetörik a mindenhatóságot.)

Az első esetben talán ki sem fejlődik, a másodikban sérül az az én mag, ami egy nagyon fontos valamit nyújt: a hitet, hogy “képes vagyok”. Mondhatjuk, hogy károsodik az önbizalom, de sajnos egyéb következménye is lesz: a hamis szelf kialakulása. Ez annyit jelent, hogy a baba nem tanulja meg felismerni sem a saját testi állapotait, sem az érzéseit. Például, ha egy gyerek éhes, de az anyja csak azt hajtogatja, hogy “Elfáradtál?”, akkor a gyomorkorgás nem fog az éhséghez kapcsolódni.

És itt még szó sem esett traumáról. Az anya legjobb szándékával, szeretetével is képes a gyermek egészséges fejlődését szabotálni.

Abban az esetben, ha az anya bántalmazó, vagy elhanyagoló, vagy nem tudja megvédeni a gyereket a bántalmazó másik szülőtől, a gyerek szükségképpen traumatizálódik. Gyermekkori bántalmazásnak minősül az otthoni erőszak, (fizikai, verbális, emocionális vagy szexuális erőszak). Bántalmazásnak minősül az elhanyagolás (fizikai és lelki értelemben), továbbá az, ha a gyermeket elhagyja a gondozója, ha függő vagy mentális zavarral küzdő szülővel nő fel, vagy ha elveszíti valamelyik szülőt, mert az meghal, vagy börtönben van, vagy elment és soha nem jött vissza.

A C-PTSD kialakulása gyakori jól szituált, értelmiségi családokban. A gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás nem csak a nehezebb sorúakat, a társadalom peremén élőket érinti. Sőt! Kifejezetten gyakori magas státuszú szülők gyerekei körében. Ha egy gyermeket az otthonában bántalmaznak, ami nem feltétlenül jelent fizikai bántalmazást!, akkor ez a család diszfunkcionális család. Ami azt jelenti, hogy meghatározott dinamikák és szerepek jellemzik a működését. Erről külön posztban írok ITT.