Mi az a fejlődési trauma, avagy C-PTSD és mik a tünetei?

A C-PTSD (komplex poszt traumás stressz zavar) hasonló a PTSD-hez (emlékbetörésekkel, érzelemkitörésekkel járó poszt traumás stressz zavar), de kialakulásában az akut trauma helyett a krónikus extrém stressznek való kitettség, általában gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás játszik szerepet. Tünetei között pedig a PTSD tünetein túl megjelennek a kapcsolati zavarok, az énkép, az érzelemszabályozás zavarai és a szomatizáció.

Gyermekkori bántalmazásnak minősül az otthoni erőszak, (fizikai, verbális, emocionális vagy szexuális erőszak). Bántalmazásnak minősül az elhanyagolás (fizikai és lelki értelemben), továbbá az, ha a gyermeket elhagyja a gondozója, ha függő vagy mentális zavarral küzdő szülővel nő fel, vagy ha elveszíti valamelyik szülőt, mert az meghal, vagy börtönben van, vagy elment és soha nem jött vissza.

A jövőben „gyermekkori PTSD-ről” fogok beszélni, amely a gyermekkorban kezdődő komplex PTSD köznyelvi kifejezése.

KRÓNIKUS STRESSZ és IDEGRENDSZER

A gyermek idegrendszerének egészséges fejlődéséhez biztonságos, kiszámítható és nyugodt környezetre van szüksége. Ez fizikai és lelki biztonságot jelent. Amennyiben ezek a feltételek nem adottak, a gyermek idegrendszere jelentős stressznek van kitéve, ami hatással lesz az idegrendszer fejlődésére. A gyermekkori PTSD-t C-PTSD vagy DTD-ként, fejlődési traumaként is szokták említeni.

A fejlődéses trauma főbb tünetei:

  • Figyelem, memória és fókusz-zavar (gyakran ADHD-ként diagnosztizálva)
  • Diszreguláció és disszociáció: Hajlamos vagy fejben kicsekkolni, vagy fizikailag zsibbadtnak érzed magad, amikor nagy döntéseket próbálsz hozni, valaminek neki kell látnod, vagy beszélsz az érzéseidről. Ez az úgynevezett diszreguláció jele, és mind az érzelmi diszregulációra (amit rövidesen elmagyarázok), mind az idegrendszeri diszregulációra utal.
  • Érzelmi elárasztódás: Nehezen tudod szabályozni az intenzív érzelmeket, a szomorúságot vagy a haragot, és indokoltnak érzed a mások számára jellemzően túlzónak tűnő érzelem-kitöréseket. A C-PTSD nem az egyetlen oka annak, hogy az emberek érzelmileg szabályozatlanok lesznek, de nagyon-nagyon gyakori. Az érzelmi szabályozási zavar kiváltó oka általában a kritika, az elutasítás, az ítélkezés, amikor úgy érzed kihagynak valamiből, amikor siettetnek, kényszerítve érzed magad, vagy valamilyen módon stresszes helyzet. Azoknál az embereknél, akiket gyerekkorukban traumatizáltak, amikor felnőttként stresszesek, megváltozott agyműködést figyeltek meg. Nagyon gyakori válasz a (prefrontális kortex) jobb elülső agyi kéreg aktivitása mellett, (ahol az érzelmek aktiválódnak), a bal elülső kéreg aktivációja elmarad (ez az a hely, ahol az érvelésnek segít enyhíteni ezt az érzelmi reakciót). Tehát az érvelés lecsökken, az érzelmek felerősödnek, és “túlreagálod”.
  • Izoláció: Gyakori, hogy az ezzel járó szégyen miatt gyakran inkább elkerülöd a társas helyzeteket, vagy távol tartod magad a túl közeli kapcsolatoktól. Ez gyakran vezet elmagányosodáshoz még akkor is, ha látszólag vannak fenntartott szociális kapcsolataid.
  • Konfliktus keresés vagy kerülés: A családdal, a barátokkal és a munkatársakkal sok konfliktusod van. Az érzelem szabályozási zavar súlyosbíthatja a hétköznapi konfliktusokat, és ha megfelelő példaképek nélkül nőttél fel, vagy nem volt megfelelő szülői nevelés, a hétköznapi konfliktusok aránytalanná válhatnak. Ez gyakori oka annak, hogy a traumatizált emberekkel fennálló kapcsolatok olyan gyakran sérülnek és szétesnek.
  • Az elhagyástól vagy az egyedülléttől való félelem arra késztet, hogy rossz kapcsolatokban maradj. Éveket dobunk így ki az életünkből. Képtelenek vagyunk szakítani,mert a maradásnál csak a távozás gondolata elviselhetetlenebb. A depresszió és a pánik, amely a szakítással jár, olyan kemény a C-PTSD-vel élők számára, hogy gyakorlatilag mindent megteszünk, hogy elkerüljük. Ezt bonyolítja az a tény, hogy gyakran lehetetlen embereket választunk barátainknak és partnereinknek.
  • Rossz párválasztások: Vonzódunk az elérhetetlen, pusztító vagy bántalmazó emberekhez. Ez nem azért van így, mert rossz ember vagy, hanem azért, mert nehezen ismered fel, hogy ki a megfelelő vagy megbízható személy. Az emberekhez való közeledés stresszt okoz, a stressz érzelemszabályozási zavarokat, a diszreguláció pedig rossz megítélést. Emiatt olyan emberekhez kötődsz, akik nem törődnek veled, vagy akik nem tudnak szeretni. A trauma ezáltal sajnos könnyen átörökíthető generációkon keresztül.
  • Depresszióban szenvedsz, szorongsz vagy más mentális egészségügyi problémád van/volt. Ezek köztudottan a traumákkal járnak.
  • Függőségek: Dohányzol vagy ételt, alkoholt vagy kábítószert fogyasztasz függőséget okozó módon, vagy más, viselkedéses addikcióban szenvedsz. Rövid távon ezek érzelemszabályozó hatásúak, és rövid időre segítenek enyhíteni az intenzív érzelmi vihart, bár még nagyobb diszregulációhoz vezetnek. A társfüggőség is nagyon gyakori.
  • Túlsúlyos vagy, vagy túlevéssel küzdesz. A korai trauma megváltoztathatja az anyagcserét, valamint az étvágyat és a sóvárgást irányító hormonokat, ami megmagyarázhatja, miért van sok traumatizált embernek gondja bizonyos ételekkel vagy az evés abbahagyásával, még akkor is, ha már eleget evett.
  • Szomatizáció: Megmagyarázhatatlan egészségügyi problémáid vannak, amelyeknek úgy tűnik, nincs egyértelmű oka. A korai trauma szorosan összefügg a migrén, az immunproblémák, a cukorbetegség, a szívbetegségek és a rák gyakoribb előfordulásával.
  • UFO vagyok érzés: Úgy érzed, hogy megmagyarázhatatlanul más vagy, mint mások, nem tartozol igazán sehová. Sok, gyermekként traumatizált ember elidegenedve és egyedül érzi magát. Nem a te hibád. Az agy fejlődése során fellépő zavarok, valamint érzelmi sebek is szerepet játszhatnak ebben.

Ha úgy érzed érintett vagy, teszteld magad.