Szintén Winnicotthoz kapcsolódik a Hamis Én fogalma, ami a C-PTSD esetében fontos. Azt gondolta, hogy ha az anyai működés „nem elég jó”, akkor a „legbelső mag” védelmében létrejön a hamis szelf. A csecsemő saját gesztusait a másik gesztusaival helyettesíti, valódisága a másikkal való tökéletes azonosuláson alapul. Kialakul egy működőképes szelf, ami a valódi szelf védelmére hivatott.
Milyen környezeti hatások jelentenek stresszt a fejlődő gyermeknek?
A Winnicotti modellben a fejlődés több ponton is távútra mehet. Lehet, hogy ki sem alakul a szubjektív mindenhatóság érzése, mert az anya a kezdetektől félreérti vagy valamiért nem elégíti ki csecsemője szükségleteit. Vagy kialakul ugyan, de az anya később nem megfelelően alakítja az átmeneti teret, és az objektív valósággal történő szembesülés túl korán és/vagy túl hirtelen zajlik le. (Tehát idő előtt és/vagy túl gyorsan állítja olyan tapasztalatok elé a babát, amelyek összetörik a mindenhatóságot.)
Az első esetben talán ki sem fejlődik, a másodikban sérül az az én mag, ami egy nagyon fontos valamit nyújt: a hitet, hogy “képes vagyok”. Mondhatjuk, hogy károsodik az önbizalom, de sajnos egyéb következménye is lesz: a hamis szelf kialakulása. Ez annyit jelent, hogy a baba nem tanulja meg felismerni sem a saját testi állapotait, sem az érzéseit. Például, ha egy gyerek éhes, de az anyja csak azt hajtogatja, hogy “Elfáradtál?”, akkor a gyomorkorgás nem fog az éhséghez kapcsolódni.
És itt még szó sem esett traumáról. Az anya legjobb szándékával, szeretetével is képes a gyermek egészséges fejlődését szabotálni.
Abban az esetben, ha az anya bántalmazó, vagy elhanyagoló, vagy nem tudja megvédeni a gyereket a bántalmazó másik szülőtől, a gyerek szükségképpen traumatizálódik. Gyermekkori bántalmazásnak minősül az otthoni erőszak, (fizikai, verbális, emocionális vagy szexuális erőszak). Bántalmazásnak minősül az elhanyagolás (fizikai és lelki értelemben), továbbá az, ha a gyermeket elhagyja a gondozója, ha függő vagy mentális zavarral küzdő szülővel nő fel, vagy ha elveszíti valamelyik szülőt, mert az meghal, vagy börtönben van, vagy elment és soha nem jött vissza.
A C-PTSD kialakulása gyakori jól szituált, értelmiségi családokban. A gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás nem csak a nehezebb sorúakat, a társadalom peremén élőket érinti. Sőt! Kifejezetten gyakori magas státuszú szülők gyerekei körében. Ha egy gyermeket az otthonában bántalmaznak, ami nem feltétlenül jelent fizikai bántalmazást!, akkor ez a család diszfunkcionális család. Ami azt jelenti, hogy meghatározott dinamikák és szerepek jellemzik a működését. Erről külön posztban írok ITT.