“Az önigazolás nem teszi lehetővé az önvizsgálatot. Ez egy szomorú igazság. A büszkeség és az önigazolás áthatolhatatlannak tűnő fala hatékonyan védi a feldolgozatlan és feloldatlan haragot.
A feloldatlan harag kifelé úgy tűnhet, hogy az büszkeség, önhittség, hibakeresés, hibáztatás, túlságos kritikusság, fennhéjázás, tagadás; de megnyilvánulhat téveszmeként, egy bizonyos valóság másokra való rákényszerítésének igényeként, az irányítás igényeként és a mások leigázásának igényeként.” Roland Bal (részlet)
A gyermekkori elhanyagolás, bántalmazás vagy túlzott szülői “engedékenység” is hozzájárulhat ahhoz, hogy a kisgyermek saját igényei képviseletének kudarcait képtelen legyen feldolgozni.
Az ebből felhalmozódó dühvel a gyermek nem tud mit kezdeni, az elárasztó érzelem megélése így tiltás alá kerül. Végül a gyermek nem tanul egészséges megküzdési technikákat a düh érzelmi holdingjára, így nő fel. Fizikailag. De a pszichológiai felnőtté válás sokszor elmarad.
Ezt az érzelmi holdingot a jó minták, az elsődleges gondozó odafordulása hatására egészségesen fejlődő erős és rugalmas énhatárokkal bíró ego képes elhordozni. Mivel az ego nem tud egészségesen fejlődni fentiek híján, így ez az érzelem felgyülemlik és -az érzelemszabályozás kompetenciája híján – fenyegetővé válik. Ezért el kell rejteni… végül az ember élete során ez a veszélyes érzelem számára is hozzáférhetetlen módon tárolódik.
Mivel a korai elhnyagolás megnehezíti a személyiségfejlődést sok területen, így stressz hatására az éretlen ego automatikusan a legkorábbi megküzdési technikákkal kénytelen hárítani a belülről feszítő érzelmet, a dühöt, a haragot, a fájdalmat. Jellemzően hasít, így elérhetetlenné válik a tudatosság számára minden, ami belül zajlik.
Ám az érzelem energiájának távoznia kell, így a belső feszültséget okozó érzelem energiája távozásához, az az ember tudattalan működéseit hívja segítségül. Jellemzően kirobban vagy projektál, kijátszatja a környezetével az elfojtott, lehasított érzelmet. Ha a nárcisztikus működésre képtelen belátással bírni valaki önmagát illetően, gyanakodhatunk arra, hogy személyiség zavarral van dolgunk.
Ez a működés nyilvánul meg a nárcisztikus bántalmazó kapcsolatok tettes-üldöző dinamikájában.
Jellemzően minden résztvevő érintett, hiszen az egészséges énhatárokkal élő ember nem tud és nem akar egy érzelemszabályozás híján élő emberrel kapcsolatban maradni. Aki pedig tettesként van jelen, nem lát rá saját működésére. Így fennmaradhat ez a játszma. Aki a családjában elszenvedte ezt a játszmát, jellemzően megmentőként lép be ebbe a körbe, igyekszik békét teremteni maga körül.
A kiút az önismereti munka, az elmaradt énrészek megtalálása, felnevelése és integrációja. Nem könnyű, de megéri. Mert a játszmákból az egyetlen kiút az őszinteség. Ami önmagunk felé kezdődik.
#narcisztikus#trauma#bantalmazas#safespacemethod#cptsd